Alapvetően pszichológusra egyáltalán nincs szüksége mindenkinek. Az emberi személyiségünk olyan, hogy egészséges esetben mi magunk meg tudjuk oldani a problémáinkat. Van olyan azonban, hogy azt érezzük, képtelenek vagyunk „kihúzni magunkat a gödörből”, nem tudunk átjutni a nehéz időszakjainkon (válás, gyász, életciklusváltás stb.). Ekkor általában keresünk valakit, akivel megbeszéljük a problémánkat, vagy szabadságra megyünk, esetleg leülünk az internet elé, és próbálunk hasznos tanácsokat szerezni a világhálón.
Léteznek azonban olyan nehézségek, amelyeknél azt látjuk, már nem bírjuk elviselni a terheit (a testi tüneteinknek nagy része mögött is lelki problémák állnak). Azt érezzük, jó lenne egy külső (szakértői) szem, egy vélemény, egy hasznos jótanács, egy emberi segítség. Ebben tud segíteni a pszichiáter szakorvos és a pszichológus is. Az előbbi inkább szakértői tudással, orvosként áll a dolgainkhoz, és nagy valószínűséggel idegrendszerre ható gyógyszert ír fel (tisztelet a kivételnek), míg az utóbbi bölcsészvégzettséggel, többéves egyetemi felkészültséggel igyekszik elsősorban a szakértői beszélgetésekkel segíteni. Mindkettőre szükség van. Ma Magyarországon nem divat még, hogy rendszeresen pszichés dolgokkal foglalkozó szakemberhez forduljunk, mert talán félünk a társadalmi bélyegtől, hogy „lám-lám, nála sincs minden rendben”, pedig egyáltalán nincs így. Az az erős, aki mer segítséget kérni!
Pszichológushoz akkor érdemes fordulni, ha
- sokat szenvedünk, rágódunk problémákon, és nem tudunk rajtuk túljutni
- krízisben vagyunk, és nem látjuk a kiutat
- erősíteni szeretnénk a lelki immunrendszerünket
- szakértői szemmel szeretnénk visszajelzést a problémáinkra
- segítségre van szükségünk a rejtett erőforrásaink feltárásában
- egy-egy hatékony módszerre van szükségünk (pl. szorongás, pánik esetén), de gyógyszeres megoldást nem szeretnénk
- fejlődni szeretnénk önmagunk megismerésében, megértésében
- döntéseink előkészítésében, készségek elsajátításában remélünk segítséget.
Szánjunk időt, energiát önmagunkra!